A HPV-botrány és a rekombináns-DNS oltások időzített bombája
Az FDA figyelmen kívül hagyta a Gardasil HPV vakcinában lévő DNS-maradványokat
Az elmúlt két évben több rákgenomikai szakértő fejezte ki aggodalmát az mRNS Covid-19 vakcinákban található DNS-maradványok jelenlétével kapcsolatban, mondván, hogy ez potenciálisan növelheti a rák kialakulásának kockázatát.
De hasonló a helyzet a Merck & Co. által gyártott Gardasil humán papillómavírus (HPV) vakcinával is, melynek biztonságosságával kapcsolatban néhány évvel ezelőtt már felmerültek aggodalmak.
2011-ben Sin Hang Lee patológus, aki 30 éve foglalkozik DNS-elemzéssel, megdöbbentő felfedezést tett, amikor is több ampullában szintetikus DNS-darabkákat talált.
„Megdöbbentett, hogy DNS-darabkákat találtam a HPV-vakcinában, mivel a DNS-nek nem lenne szabad ott lennie” - emlékszik vissza Lee.
„A vakcina előállításához DNS-t használnak, de aztán a gyártási folyamat során ezt fel kellene darabolniuk és el kellene távolítaniuk" - mondta.
Lee, aki a molekuláris géndetektálás nemzetközileg elismert szakértője, gondosan dokumentálta megállapításait egy jelentésben, amelyet felülvizsgálatra elküldött az amerikai Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hivatalnak (FDA).
Az FDA vizsgálatot folytatott.
2011. szeptember 23-án az FDA Biológiai Értékelési és Kutatási Központja (CEBR) válaszában közölte, hogy kiértékelte a Lee jelentésében foglalt aggályokat, és megállapította, hogy a Gardasil vakcina „biztonságos és hatékony”.
Az FDA tudomásul vette, hogy Lee DNS-maradványokat talált a vakcinában, de azt mondta, hogy ez „várható” volt és „elkerülhetetlen” a rekombináns technológiával előállított termékeknél.
Az ügynökség azt is közölte, hogy továbbra is biztos abban, hogy a maradék DNS „nem jelent kockázatot az oltást kapókra nézve”.
„A maradék DNS jelenléte az amerikai előírások értelmében nem egy biztonsági tényező, és nem kell feltüntetni a Gardasil címkéjén” - írta az FDA.
A következő hónapban (2011. október 21-én) az FDA csendben frissítette weboldalát, hogy az tükrözze a DNS-fragmentumok jelenlétét a vakcinában, biztosítva a nyilvánosságot róla, hogy „nincs biztonsági kockázat”.
„Nagyon kiábrándító volt” - mondta Lee.
„Az FDA azt állította, hogy a DNS-töredékek jelenléte nem jelent problémát, anélkül, hogy bármilyen tanulmányt bemutatott volna, amely bizonyította volna ezt, vagy biztonságosságát” - tette hozzá.
Az Európai Gyógyszerügynökséget is értesítették a problémáról, és az ő válaszuk is ugyanaz volt: „a rekombináns DNS-fragmentumok jelenléte nem jelent szennyeződést, és nem tekinthető kockázatnak az oltást kapókra nézve”.
A következő évben Sin Hang Lee a Journal of Inorganic Biochemistry (Szervetlen biokémiai folyóirat) című folyóiratban közzétette eredményeit.
Egy véletlen felfedezés
A HPV egy elsősorban szexuális érintkezés útján terjedő vírus, és a méhnyakrák fő okozója. A hatóságok azt jósolták, hogy a HPV elleni vakcina széles körű alkalmazása 2030-ra „megszünteti” majd a méhnyakrákot.
2006-ban, a Gardasil első engedélyezésekor a Merck biztosította az FDA-t, hogy az oltóanyagban nincs HPV-DNS. Ez azonban kérdésessé vált, amikor is Lee HPV-DNS-t talált valakiben, aki soha nem volt kitéve a vírusnak.
Az egész akkor kezdődött, amikor egy 13 éves torontói lánynál akut, fiatalkori reumatoid artritisz alakult ki néhány nappal azután, hogy megkapta a harmadik adag Gardasil oltást. Tesztek sorozatával a fiatal lány vérében pozitív HPV-DNS-t mutattak ki. Orvosai számára rejtély volt, mivel szexuálisan még nem volt aktív, és soha sem volt kitéve a vírusnak.
Lee kilenc különböző országból 13 fiolát kapott, és mindegyikben HPV-DNS-fragmentumokat talált.
2012-ben Lee a 18 éves, új-zélandi Jasmine Renata ügyében tanúskodott egy halottkémi vizsgálaton. A lány váratlanul, álmában halt meg, hat hónappal azután, hogy megkapta a harmadik Gardasil-injekciót.
A boncolás utáni szövetmintákat elküldték Lee-nek vizsgálatra. A vér és a lép pozitív volt HPV-DNS-re, ami Lee szerint nem természetes HPV-fertőzés eredménye.
„Ez nem „természetes” HPV-DNS, és hat hónappal az injekció beadása után történő kimutatása nem normális dolog” - mondta a vizsgálat során, bár azt nem tudta biztosan megmondani, hogy az oltóanyag okozta-e a nő halálát.
A Gardasilban lévő DNS-maradványok mérése
Az 1980-as évek óta számos tanulmány vetett fel potenciális biztonsági aggályokat a vakcinákban lévő DNS-maradványokkal kapcsolatban, a fragmentumokat pedig olyan „szennyeződésnek” tekintették, amelyeket ki kell küszöbölni.
A vakcinákban lévő DNS-maradványok megengedett határértéke azonban idő közben jelentősen megemelkedett.
Az FDA 1985-ben 10 pikogramm/adag felső határértéket állapított meg. A WHO 1987-ben 100 pikogrammra emelte az ajánlott határértéket, majd ismét 10 nanogrammra (azaz százszorosára) - ez az, amit az FDA is elfogadottnak tart jelenleg.
Lee szerint azonban nehéz számszerűsíteni a Gardasilban lévő szintet, mivel a HPV-DNS szorosan kötődik az alumínium adjuvánshoz (AAHS), és oldhatatlan kicsapódást képez.
Kevin McKernan genomikai szakértő, aki elsőként fedezte fel a Pfizer Covid vakcinájában lévő DNS-maradványokat, így nyilatkozott erről a határértékről:
„Ez az a trükk, amit az FDA az irányelvekkel játszik” - mondta. „A maradék DNS mértékének javát nem lehet meghatározni, mert az mind az alumínium adjuvánshoz van kötve.”
„A 10 nanogrammos határérték, amellyel előálltak, csak félrevezetés. Azt mondják, ha az érték ez alatt a szint alatt van, akkor nem érdekli őket. De itt van valami, ami elrejti a DNS-t az alumíniumban. Fogalmuk sincs a veszélyekről, csak csinálják tovább. ” - mondta.
A HPV DNS Gardasilban való jelenlétének potenciális kockázatai
Lee boncolás utáni elemzései alapján tudjuk, hogy a Gardasil vakcinában lévő HPV DNS-töredékek a kar deltoid izomzatába történő befecskendezés után a vérbe, az agyba és a lépbe jutnak. De milyen következményekkel jár ez?
- Veleszületett immunrendszer elmélet
Lee szerint a vakcinában lévő HPV-DNS-töredékeket az immunsejtek, például a makrofágok veszik fel, majd a nyirokrendszeren keresztül a szervezet különböző szöveteiben lerakódnak.
Az elmélet szerint itt a HPV-DNS, amely szorosan kötődik az alumínium adjuvánshoz, és nem bomlik le könnyen, krónikus immun-gyulladásos reakciókat okozhat, amelyek egyes embereknél autoimmun állapotokhoz vezetnek.
A Merck egyébként több olyan perrel néz szembe, melyekben oltáskárosultak azt állítják, hogy a Gardasil hatására autoimmun állapotok, például poszturális ortosztatikus tachikardia szindróma (POTS), neurológiai problémák vagy korai petefészek-elégtelenség alakult ki náluk.
- Genomintegrációs elmélet
Egy másik elméleti kockázat az, ha a vakcinában lévő HPV DNS maradványai bejutnak a sejtekbe, és integrálódnak a gazdaszervezet DNS-ével.
Ez volt az aggodalom a Covid-19 mRNS-vakcinákban található maradék DNS-fragmentumok esetében, ahol a lipid nanorészecskék az mRNS-t - a maradék DNS-fragmentumokkal együtt - a gazdasejtbe szállítják, és potenciálisan integrálódnak az emberi genomba.
Azt mindenhol „elfelejtik” megemlíteni, hogy az FDA által jól ismert plazmid DNS-maradvány szennyeződés jelen van a Gardasil vakcinában és az összetevők némelyike történetesen olyan vegyi anyag, amely ún. transzfekciós ágensként működhet, és amely DNS-t juttathat a befogadók sejtjeibe - potenciálisan véglegesen.
Mi van a Gardasilban?
A listán szereplő 270 mikrogramm HPV-antigén egy injekcióban történő beadása nagyon sok. Összehasonlításképpen, a hepatitis B vakcina (Engerix) 20 mikrogrammot tartalmaz. Ez egyenértékű azzal, mintha 13 injekciót kapnánk a Hep B vakcinából, mindegyik különböző törzsből. Természetesen soha senki nem vizsgálta meg, hogy ennyi antigén vagy 9 antigéntörzs egyidejűleg történő beadása biztonságos-e rövid vagy hosszú távon.
Bár az immunrendszer több törzzsel való, egyszerre történő túlterhelése eleve aggályos (mely törzsek mindegyikével szemben a szervezetnek más-más immunsejteket kell bevetnie), minket első sorban itt és most az alsó pár sor érdekel:
Az amorf alumínium-hidroxifoszfát-szulfát adjuvánsként szerepel a vakcinában. Az adjuvánsok szerepe, hogy javítsák a vakcinákra adott immunválaszt.
A vakcinaszuszpenzió egyéb összetevői: nátrium-klorid, hisztidin, poliszorbát 80 (E433), bórax (E285) és injekcióhoz való víz.
Most csak azokkal fogunk foglalkozni, melyek transzfekciós ágensként működhetnek.
Mi az a transzfekciós szer?
Röviden: ahhoz, hogy nukleinsavat (DNS-t vagy RNS-t) juttassunk egy sejtbe, meg kell fertőzni, azaz transzfektálni kell. Így működnek az mRNS-vakcinák: idegen genetikai anyagot (RNS-t vagy DNS-t) juttatnak a sejtbe - ez a folyamat normális esetben nem történhet meg.
A plazmidok olyan laboratóriumi DNS-termékek, amelyekben több DNS-betét található, és többnyire arra valók, hogy azokban a baktériumokban használják őket, amelyekhez alkalmazkodtak. A laborban való használatra készültek. Nem akarhatjuk, hogy ez a laboratóriumi anyag keveredjen a sejtjeinkben található sejtes DNS-el.
Azért sem kerülhetnek általános forgalomba, mert olyan elemeket tartalmaznak, amelyek komoly pusztítást (rák vagy más genetikai betegségek) okozhatnak az emberi sejtekben. Transzfekciós szer jelenlétében pedig ez az átviteli folyamat szinte garantált.
Amit a legtöbb ember nem tud, az az, hogy rengeteg olyan anyag létezik, amely transzfekciós szerként működhet - olyan vegyszerek, amelyek képesek átvinni ezt a plazmid DNS-t a sejtekbe. Az általánosan ismertek a következők:
Lipidek (lipofektamin, lipid nanorészecskék).
Kalcium-foszfát
Arany és ezüst nanorészecskék
Milyen más szerek használhatók még transzfekcióra, amelyeket pedig általában nem tekintenek ilyen szerként?
Íme egy rövid lista, amit érdemes megjegyezni - ez vagy olyan transzfekciós ágenseket tartalmaz, amelyek önmagukban is képesek hatni, vagy olyan ágenseket, amelyek a fokozzák a folyamatokat, ahol más ilyen szerek már jelen vannak.
Poliszorbát (Tween), amely egy felületaktív anyag/emulgeálószer (1).
Fémkationok, beleértve az alumíniumot, a cirkóniumot és a cériumot (2).
Szappanok, mint például a Novavaxban „új” adjuvánsként használt szaponinok (3).
Hisztidin, egy pozitív töltésű aminosav (4)
A felsorolt szerek pedig egytől-egyig adjuvánsként használatosak a különböző oltóanyagokban, és nagyjából minden oltóanyagban van belőlük legalább egy, de bizonyos esetekben még több is. Mindenhol jelen vannak.
A furcsa dolog az, hogy senki sem tudja, hogyan működnek, tehát miért is vannak jelen egyáltalán?
Nem kéne az oltásokban hatalmas dózisokban megtalálható antigéneknek elegendőek lenniük az immunitás kialakításához, a kockázatos segédanyagok nélkül?
Ugye feltűnt a fentebbi listán a “Fémkationok, beleértve az alumíniumot” sor? Nem történt elírás - az alumínium transzfekciós szerként működhet, mégis ez a leggyakoribb adjuváns, amelyet szinte minden oltóanyagban használnak, annak ellenére, hogy működésének oka nem igazán ismert.
Véletlenül a Gardasil HPV-vakcina versenytársa - a Cervarix - nagyjából ugyanilyen rendszerrel rendelkezett, egy alumínium-lipid komplex „adjuvánssal”, amely szintén egy transzfekciós szer.
A fordító megjegyzése: az eredeti cikk itt bemutatja, hogy az érdekeltek hogyan hamisítottak tanulmányokat, eredményeket, hogy minél tovább elkendőzzék az igazságot, ami 25 évre sikerült is nekik. Tanulságos és mindenképp érdemes elolvasni!
És hogy mi az igazság?
Minden egyes rekombináns vakcinánál, amely:
plazmidot használ az előállításához és
adjuvánst tartalmaz
fennáll a veszélye annak, hogy tartósan transzfektálja (plazmid DNS-t juttat) a vakcinával beoltott ember sejtjeibe. A transzfektált plazmidok pedig rákot okozhatnak.
Valószínűleg nem sokan tudják hát, hogy a rekombináns vakcinákban lévő adjuvánsok transzfekciós szerként működhetnek. Ami persze nem meglepő, hiszen ez az információ EGYETLEN VAKCINA TERMÉKISMERTETŐ ADATLAPJÁN SEM SZEREPEL, annak ellenére, hogy a probléma már 1999-ben is ismert volt.
Ez pedig bizony problémát jelenthet a vakcina gyártói számára, mert bár jogilag védve vannak a termékük miatti követelésekkel szemben, a csalás ellen viszont NEM. Mert A CSALÁS MINDENT ÉRVÉNYTELENÍT. Lehet, hogy közhelyesen hangzik, de ez a jog központi tétele. Lényegében azt jelenti, hogy ha valaki hazudik a szerződéséről, akkor ezzel lemond minden követelésről a szerződéssel kapcsolatban.
A másik probléma a "közzétételi kötelezettség" - ha valaki szándékosan tart vissza releváns tényeket, csalást követ el. A törvény pedig, amely mentesíti őket a vakcina sérülésekkel kapcsolatos követelések alól, nem érvényes ebben az esetben.
Tehát:
Ha a vakcinában maradék DNS (plazmid) található, és a vakcina egy transzfekciós anyagot is tartalmaz adjuváns formájában, akkor a plazmid a sejtjeidbe lesz juttatva.
Nos, eddig a következő plazmid DNS-ből készült vakcinákat ismerjük, amelyekről tudjuk, hogy jelen van belőlük a végtermékben is:
COVID vakcinák és lipid nanorészecskék, mint transzfekciós anyag
Gardasil vakcinák és alumínium-lipid komplex adjuváns, mint transzfekciós anyag
Novavax és szaponin adjuváns, mint transzfekciós anyag
Engerix-B és alumínium hidroxid ill. poliszorbát 20, mint transzfekciós anyagok
Ezek a termékek furcsa és véletlen módon olyan vegyi anyagokat tartalmaznak, amelyek képesek a befogadó sejtjeit transzfektálni, ami a gyártók plazmid DNS-ének az egyén sejtjeibe történő integrációjához vezet.
De biztosan csak véletlen mindez? Biztosan nem az összes rekombináns vakcina érintett?
Nos, nézzünk meg egy másikat - mondjuk a magyar vonatkozásban érintett, Hepatitis B elleni HBVAXPRO-t.
Elég furcsa, hogy ezeknek a rekombináns vakcináknak mind szüksége van erre a sok segédanyagra a működésükhöz. Mintha ez az egész szándékos lenne.
A védőoltások eredeti koncepciója az volt, hogy egy kevés mennyiségű kórokozóval biztonságos módon stimulálják az immunrendszert, amely így kialakítja a fertőzések elleni védelemet. Ehelyett most ott tartunk, hogy
„Rekombináns DNS-termékeink vannak, amelyek csak akkor működnek igazán, ha több transzfekciós anyagot is adunk hozzájuk, amelyek bejuttatják a szennyező DNS-t a sejtjeidbe, és megpróbáljuk elrejteni őket azzal, hogy adjuvánsoknak nevezzük őket.”
A gyógyszeripari cégek tehát tudtak a problémáról, és megpróbálták elhallgatni azt, ahogyan cinkos-társaik, a sok hivatal is, melyek az évek során gúnyolták, fenyegették és zaklatták azokat a tudósokat, akik próbálták felhívni a figyelmet a problémára.
Egyetlen gyógyszeripari vállalatnak vagy kormányzati hivatalnak sem szabad engedni, soha többé, hogy elhallgassa azokat a biztonságosságra vonatkozó információkat, amelyekről a nyilvánosság valószínűleg szeretne tudni.
Itt az ideje, hogy megnyíljanak az információs gátak, és elkezdődjenek a perek.
/A fordítás alapját szolgáló két cikk itt és itt érhető el, számtalan további forrást, tanulmányt megjelölve./